Így a 4. bejegyzésnél már ide is eljutottam, mert tegnapelőtt feltettem ezt a kérdést magamnak, mialatt itt szenvedtem ezzel a bloggerrel, mert mikor karbantartják, amikor én elviselhetetlen vágyat érzek arra, hogy írjak. Sok minden kavargott az agyamba, egy csomó ötlet, hogy hol és hogyan lehet spórolni. Persze be kell vallanom, hogy nem mondhatjuk magunkat rossz anyagi helyzetűeknek, középosztályhoz tartozunk, nem a felsőhöz, úgy az alsóhoz. Tehát van/lenne miből spórolni
Megint elvesztem a részletekbe, tehát mi a célom, tartsam már szem előtt!
CÉL =TARTALÉK képzés
Első cél, hogy hónap utolsó heteiben ne kelljen a hitelkártyához nyúlni, mert sajnos ez egy ördögi kör.
Második célom, ha már nem kellett, akkor éljen, akkor próbáljunk meg félretenni, legalább pár ezer, ha lehetne 10 ezer forintot. Tudom nem nagy összeg, de engem már az is megnyugtatna, ha valamilyen tartalékot képeznénk!
Ha pedig ezt elértük, akkor már csak a csillagos ég a határ! Úgy legyen!
Valamint az sem lenne rossz, ha tisztában lennék azzal, hogy mire megy el a pénz és így sokkal tudatosabban tudnánk gazdálkodni vele.
Aztán erre nevelni a gyerekeimet is, hogy tudatosan bánjanak a pénzzel, mert remélem, hogy a jó példa ragadós lehet!
Gyakran érzem magam így, mint az egyik kedvenc filmem főszereplője:
Érdekes gondolatai vannak ám egy négy évesnek a pénzről. Karácsony előtt voltunk a Minimax nyomatta a hülyébbnél hülyébb gyerekjátékokról a reklámot, Vendi mindenre azt mondta, hogy ezt kérem a Jézuskától, mondtam, hogy ez nagyon drága, egy idő után minden egyes játéknál megkérdezte, hogy anyu ez nem drága a Jézuskának??
A másik, amikor azt mondtam az ikea büféje előtt, hogy nincs nálam pénz fagyira, tényleg még 100 ft kp sem volt a bukszámban, mert én mindenhol kártyával fizetek, még 300 Ft is. Erre közölte, hogy akkor fizess a kártyáddal! A büfésnő meg rávágta, hogy igen lehet fizetni kártyával is. Mutattam neki, hogy ilyet máskor ne mondjon, nevelési jelleggel próbáltam spórolásra ösztönözni a gyereket, erre elvágja előtte a hitelemet. Így aztán meg kellett venni a fagyit.
Különben egy négyéves nagyon rafkós, amikor közlöm, hogy erre nincs pénzem, közli, hogy apának biztos van rá, vagy ha ott van apa velünk, akkor odamegy hozzá, hogy apa neked van erre pénzed?!
És nektek van ilyen édes történetetek? Ti mire spóroltok? Milyen célt szeretnétek elérni?
Szia, most bukkantam rá a blogodra, nagyon tetszik.
VálaszTörlésNekem a 3 éves kisfiamtól maradt tátva a szám, amikor nagyi-látogatás alkalmával megengedtünk magunknak egy fagyizást. Persze nem messze a fagyizótól volt egy játékbolt, amit pici fiam meg akart nézni. Próbáltam elterelni a figyelmét, hogy ne is menjünk oda, de kitartó volt. A nagyi is próbálkozott: "Kicsim, elfogyott a pénzünk a fagyira, fölösleges odamennünk". Mire a pöttöm: "De van kártya!"
:)